Főoldal-

Ne feledd, minden fénykép a múltunk egy darabja!
-
Fényképek az 1900-as évek elejéről-
A saját tulajdonú műterem évtizedek óta áll a lakosság szolgálatában.
Fényképész mester vagyok és előszeretettel művelem a fotóművészet számos területét, de a legkedveltebb témáim: az akt, portré, csendélet, családi, és esküvői fotók készítése műteremben és a szabadban.
-
Jóval több, mint százötven éve már annak, hogy az első fénykép elkészült és ezzel sikerült az idő egy darabkáját rögzíteni. És azóta minden fénykép legfőbb erénye, hogy konzervál egy-egy pillanatot. De vajon mi is lenne velünk nélküle? Gondoljunk csak az élet számos területére! Mint például az illusztráció, a dokumentáció, a tudomány, az oktatás, a kutatás, vagy akár az egészségügy.
De említhetném a fotóművészet, akár a film a televízió és még számos művészeti területet is, mert ezek mindegyikének a rögzített kép az alapja.
-
A technikai fejlődésnek köszönhetően ma már a fényképezés mindenki számára könnyen elérhető tevékenység. Különösen a kamerával ellátott mobil telefonok adnak erre nagy lehetőséget. Van akinek hobby, másnak szenvedély, megint másnak csak egyszerűen a megélhetés jó lehetőségét jelenti a fotózás. De van, akinek mesterség, hívatás vagy éppen művészet.
-
A képek visszaidézik a múltat. Segítenek a dokumentálásban, gondolkodásban, a bizonyításban. Ezért van felbecsülhetetlen értékük az élet különböző területein.
-
Szinte minden ember őriz több-kevesebb fényképet elődeiről, hozzátartozóiról, és természetesen a saját életének eseményeiről. A képek megállítják az időt a kiragadott pillanat rögzítésével. Azt hiszem, mindenkivel előfordult már, hogy betért egy útjába eső fényképész műterembe, és fényképezőgép elé állt valamilyen céllal. Lehet, hogy csak egy igazolvány kép, vagy komolyabb portré igényével, ami vagy kötődik valamilyen alkalomhoz, vagy csak spontán ötlet. Teljesen mindegy a szándék, de a fotó elkészül!
-
És az elkészült fényképeknek van valamilyen utóélete. Ez lehet egészen hosszú, vagy rövidebb idő. Egyikük nagyon gyorsan a szemétkosárban végzi, de a többségük hosszú évtizedeken át éli sajátos életét vagy egy fotóalbumban, egy könyvben, ujság lapjain, szórólapon, plakáton, egy játék, vagy művészfilm celuloid szalagján, esetleg valamilyen digitális hordozón arhíválva.
-
Nagy nemzeti elődeinkről készült fényképek ma már kultúránk féltveőrzött kincsei. Gondoljunk csak a Petőfiről készült dagerrotípiára, ami többszörös érték, hiszen fotótörténeti értéke is óriási, de nem kisebb a nagy költőről őrzött emlék jelentősége sem. Ezen alkotás nélkül nem lenne olyan pontos elképzelésünk a nagy költőről.
Ez a tény világos válasz arra, hogy mi az értelme és jelentősége a portré fényképészetnek. Vagyis: a valósággal egyező, őszinte képet alkotni arról, aki a fényképezőgép elé áll. A fényképésznek ezt a helyzetet kellő alázattal kell kezelni!
-
A fényképezés technikája a másfél évszázad alatt igen nagy fejlődésen ment keresztül, és jutott mai színvonalára. Az első személyfelvételt az 1830-as évek végén készítették, mintegy közel fél órás expozícióval a tűző napon.
A modell arcát fehér púderrel vonták be, a szemét pedig csukva tartotta, mert bárki is képtelen lenne ennyi időn keresztül pillantás nélkül figyelni. Természetesen a hosszúideig tartó mozdulatlanságot biztosítani kellett. Ezt pedig csak úgy lehetett elérni, ha a modellt különböző pontokon kitámasztották.
-
Az első portréképek megalkotása kémikusok, vegyészprofesszorok, festőművészek nevéhez fűződik. A hazai portré fényképezés megalapítója egyik legnagyobb festőnk, Munkácsy Mihály nevéhez fűződik. Neki köszönhető a hazai portré fényképezés kialakulása. De hol vagyunk már ettől? Hála a fejlődésnek, a mai modern technikának! Ma már a másodperc töredéke alatt tudunk képet rögzíteni. Ennek köszönhetően mozgásfázisok tanulmányozhatók. Jó pédák vannak e tárgykörben a sport és tudomány területéről.
-
Na, de vissza még egy kis időre a portréfényképezéshez! A mai korszerű műtermekben a portrékat is villanó lámpákkal készítik. Az igaz, hogy a rövid expozíció tág lehetőségeket nyit meg a fényképész számára, de van hátránya is. Ez pedig a póz, a merevség fokozódása. Főleg az első modell érzi magát feszélyezve. Méginkább első akt felvételeknél érződik ez a jelenség fokozottabban. Feloldására a fokozatosság elvét érdemes alkalmazni.
-
Vagyis, a ruhával együtt levetkőzi a modell a gátlásosságát is. Én, a magam részéről előszeretettel alkalmazom a jó öreg napfényt, ha nem arra az időszakra esik a fényképezés, amikor nem lehet "hozzájutni". Több okból is jó a természetes fényben való fényképezés. A legfőbb, hogy a modell természetesebben viselkedik. Nem zavarják különböző lámpa instrumentumok. A fény is símogatóbb. Bármennyire is tökéletesítették a mesterséges fényt adó világító eszközöket, mégis csak arról van szó, hogy az eredetit pótoljuk vele, mert az nem áll rendelkezésünkre.
-
Éppen ezért másodlagossága is nyilvánvaló. Én inkább felhívom a modell figyelmét a nyugodt tartásra, és néhány bemozdult kép után megtanulja minden fényképezkedő, hogy ki lehet birni néhány tized másodpercig a mozdulatlanságot. Természetesen más a helyzet, ha borús, esős az idő, vagy ősz és tél van. Esetleg éjszaka.
-
De ilyen esetekben is kell fényképezni. Ilyenkor nem marad más, mint a mesterséges fény, ami napjainkban majdnem 100%-ig a villanó lámpa. Így is készülhetnek nagyon szép képek, de hangulatukban teljesen mások ezek a fotók. Technikailag lehetnek tökéletesebbek, ám hangulatuk idegenebb, a mesterséges hatás érződik rajtuk.
-
Ezért indokolt az akt és portré fotózás természetes fényben való művelése. Azt gondolom, ha a modell levetette ruháját, és a maga természetessége jelenik meg kameránk előtt, nem tehetjük meg, hogy mesterséges fénnyel bevilágítva tegyük idegenné tekintetét, arckifejezését, testének szépségét, egész lényét.
-
Olyan kultúrákban, ahol a művészetet megfelelő módon kezelik és értékelik, a meztelen emberi test a művészet központi tárgya. Óriási különbség van a meztelen és az akt szó között. A meztelen annyit jelent, hogy az illető meg van fosztva ruhájától, ezért kiszolgáltatott, zavart. Ám az akt szónak a művelt nyelvhasználatban nincs mellék zöngéje. Gondolatainkban nem egy védtelen, szégyenkező test képe dereng fel, hanem egy kiegyensúlyozott, viruló, magabiztos testé.
-
Én minden esetben igyekszek az elmondottak figyelembe vételével készíteni akt és portré fotókat, de természetesen nagyon sok függ a fényképezkedőn is.